Reggel Key értem jött amin igazán meglepődtem.ugyanis nem beszéltük meg.Végeztem a reggeli teendőimmel és magával a reggelivel,elindultam kifelé.Mikor átléptem a küszöböt elindult felém én pedig a karjaiba ugrottam.Most is azzal a kisfiús mosolyával lepett meg,amivel letagadhatna pár évet.Elindultunk.Ma egész hosszúnak tűnt az út a suliig.Ahogy beléptünk az osztályba mindenki egy másodpercre elhallgatott.Ahogy megindultunk befelé úgy megkezdődött újra a beszélgetés.Key kihasználta az alkalmat,hogy mindenki ránk figyel és a derekamnál fogva megfordított és megcsókolt.Röviden,rajongva csókolt meg.De most is ugyan úgy elvesztem benne.Neki kellett elszakadnia tőlem.
-felvágós..motyogtam.
Erre halkan felnevetett.Viszont történt még valami amin leakadtam.Amikor befejeztük a csókot az osztályunk éljenzésben és tapsviharban tört ki.
-Mondanom sem kell,hogy az arcom olyan lehetett mint egy vörös rózsa.Key oylan büszkén mosolygott ,hogy elsem akartam hinni,hogy miattam van.Egy 100-tól 100-as listán a kedvem most meghaladta a 200-at:D
Jól indult a nap,míg rá nem jöttem hogy az első órám azzal a hárpia Miss Chen-gel van.Fúj.Még a hideg is kiráz tőle.Rossz értelemben persze.Nme olyan szigorú mégis írótozom tőle.Key észrtevettem,hogy libabőrös lettem,majd megkérdezte:
-Fázol?Kéred a kabátom?nem vagy beteg?
Olyan édesen aggódott értem.
8 órám volt míg Key-nek 7,de megvárt az aulában.Ugyanazzal a cuki ugrásal remettem a karjaiban mitn reggel.
-Indulhatunk?-kérdezte.
-Persze.-feleltem
Ma be szeretnélek mutatni a szüleimnek.-kezdte
Az igaz,hogy kb 3 hónapja járunk,de hirtelen pánikba este.Egyámst kergették fejemben a kérdések.
Mi?Miért?Mi van ha nem kedvelnek majd?
Mi van ha utálni fognak?
De mivel egyiket tettem fel hangosan ezért egyikre sem kaptam választ.Válószínűleg a rémület az arcomra is kiült és nemcsak az elmémet fedte be,mert Key megkérdezte mi a baj.
-Semmi.Próbáltam könnyedén felelni és allátszat kedvéért "mosolygni" hozzá.
-Talán jobb szeretnél egyenlőre a bandával találkozni?
Bandával?-Kérdeztem.A kérdéseimet most viszont hangosan is feltettem.
-Nyugi,ők nem olyanok.Nem ítélnek első látásra,mint olyan sokan.Mind nagyon kedvesek.
Oké.-mondtam.
Felhívtam anyuéket,hogy ne várjanak ebédre.Mindent megbeszéltem velük.Útban voltunk a próbaterem felé.Kicsit késtünk a megbeszélt időponttól.
JongHyun volt az első aki illedelmesen meghajolt és köszönt:
-Annyeonghaseyo!Kim JongHyun vagyok!
Annyeong.-köszöntem én is.
Utána Taemin következett majd Minho és utoljára Onew mint Leader.Majd kiugrottam a bőrömből,hogy végre személyesen is ismerhetem őket.
-Te nem jössz?-kérdezte míg én gondolkodtam.
Mire?
-A próbára.-felelte mosolyogva.
Szavabd?-kérdeztem Onew-tól.
Persze.-felelte nevetve.
Juppé ugrottam egyet és tapsoltam közben.Mind az 5-en kinevettek de nem érdekelt.
-Olyan vagy mint egy aranyos 2 éves kaptam meg Taemintől.
De beszélsz?Hisz majdnem egyidős vagy velem vettem viccesre a figurát.
Megkérdezték,hogy tudom-e valamelyik számukat táncolni.Mondtam,természetesen pont egy olyantól kérdezik aki SHINee rajongó.
Kinek a helyét tudod?-kérdezte tőlem JongHyun.
Hát...úgy összevissza válaszoltam fülig pirulva.
A próba gyorsan eltelt.Észre sem vettem és már este volt.Pontosan este 8 óra.
-Ajjaj sietnem kell ha haza szeretnék érni vacsorára és nem hajba kapni a szüleimmel.-hoztam fel gyorsan a témát.
Hazaviszlek.-válaszolta életem szerelme.
-Köszönöm.Hálálkodtam.
Ippeg sikerült pontosan haza érnem.Egy hosszúcsókkal köszöntünk el egymástól és kiis szálltam.Megvárta míg beérek legalább is szerintem,mert engem figyelt a kocsiból míg be nem értem a házba.Köszöntem anyuéknak és bocsánatot kértem tőlük,hogy késtem egy nagyon picit.Nem haragudtak szerencsémre és Key.re is.Gyorsan megvacsiztam és elmentem letsolni majd fogatmosni.Még jóéjszakát kívántam anyuéknak az emeletről és bújtam is az ágyba.
10 perc alatt elaludtam.







Hát nem igazán sikerült ez sem valami eseménydúsra de...most ez van nézzétek el nekem.ma gyakorlaton voltra és hullva vagyok.<3