Reggel Key értem jött amin igazán meglepődtem.ugyanis nem beszéltük meg.Végeztem a reggeli teendőimmel és magával a reggelivel,elindultam kifelé.Mikor átléptem a küszöböt elindult felém én pedig a karjaiba ugrottam.Most is azzal a kisfiús mosolyával lepett meg,amivel letagadhatna pár évet.Elindultunk.Ma egész hosszúnak tűnt az út a suliig.Ahogy beléptünk az osztályba mindenki egy másodpercre elhallgatott.Ahogy megindultunk befelé úgy megkezdődött újra a beszélgetés.Key kihasználta az alkalmat,hogy mindenki ránk figyel és a derekamnál fogva megfordított és megcsókolt.Röviden,rajongva csókolt meg.De most is ugyan úgy elvesztem benne.Neki kellett elszakadnia tőlem.
-felvágós..motyogtam.
Erre halkan felnevetett.Viszont történt még valami amin leakadtam.Amikor befejeztük a csókot az osztályunk éljenzésben és tapsviharban tört ki.
-Mondanom sem kell,hogy az arcom olyan lehetett mint egy vörös rózsa.Key oylan büszkén mosolygott ,hogy elsem akartam hinni,hogy miattam van.Egy 100-tól 100-as listán a kedvem most meghaladta a 200-at:D
Jól indult a nap,míg rá nem jöttem hogy az első órám azzal a hárpia Miss Chen-gel van.Fúj.Még a hideg is kiráz tőle.Rossz értelemben persze.Nme olyan szigorú mégis írótozom tőle.Key észrtevettem,hogy libabőrös lettem,majd megkérdezte:
-Fázol?Kéred a kabátom?nem vagy beteg?
Olyan édesen aggódott értem.
8 órám volt míg Key-nek 7,de megvárt az aulában.Ugyanazzal a cuki ugrásal remettem a karjaiban mitn reggel.
-Indulhatunk?-kérdezte.
-Persze.-feleltem
Ma be szeretnélek mutatni a szüleimnek.-kezdte
Az igaz,hogy kb 3 hónapja járunk,de hirtelen pánikba este.Egyámst kergették fejemben a kérdések.
Mi?Miért?Mi van ha nem kedvelnek majd?
Mi van ha utálni fognak?
De mivel egyiket tettem fel hangosan ezért egyikre sem kaptam választ.Válószínűleg a rémület az arcomra is kiült és nemcsak az elmémet fedte be,mert Key megkérdezte mi a baj.
-Semmi.Próbáltam könnyedén felelni és allátszat kedvéért "mosolygni" hozzá.
-Talán jobb szeretnél egyenlőre a bandával találkozni?
Bandával?-Kérdeztem.A kérdéseimet most viszont hangosan is feltettem.
-Nyugi,ők nem olyanok.Nem ítélnek első látásra,mint olyan sokan.Mind nagyon kedvesek.
Oké.-mondtam.
Felhívtam anyuéket,hogy ne várjanak ebédre.Mindent megbeszéltem velük.Útban voltunk a próbaterem felé.Kicsit késtünk a megbeszélt időponttól.
JongHyun volt az első aki illedelmesen meghajolt és köszönt:
-Annyeonghaseyo!Kim JongHyun vagyok!
Annyeong.-köszöntem én is.
Utána Taemin következett majd Minho és utoljára Onew mint Leader.Majd kiugrottam a bőrömből,hogy végre személyesen is ismerhetem őket.
-Te nem jössz?-kérdezte míg én gondolkodtam.
Mire?
-A próbára.-felelte mosolyogva.
Szavabd?-kérdeztem Onew-tól.
Persze.-felelte nevetve.
Juppé ugrottam egyet és tapsoltam közben.Mind az 5-en kinevettek de nem érdekelt.
-Olyan vagy mint egy aranyos 2 éves kaptam meg Taemintől.
De beszélsz?Hisz majdnem egyidős vagy velem vettem viccesre a figurát.
Megkérdezték,hogy tudom-e valamelyik számukat táncolni.Mondtam,természetesen pont egy olyantól kérdezik aki SHINee rajongó.
Kinek a helyét tudod?-kérdezte tőlem JongHyun.
Hát...úgy összevissza válaszoltam fülig pirulva.
A próba gyorsan eltelt.Észre sem vettem és már este volt.Pontosan este 8 óra.
-Ajjaj sietnem kell ha haza szeretnék érni vacsorára és nem hajba kapni a szüleimmel.-hoztam fel gyorsan a témát.
Hazaviszlek.-válaszolta életem szerelme.
-Köszönöm.Hálálkodtam.
Ippeg sikerült pontosan haza érnem.Egy hosszúcsókkal köszöntünk el egymástól és kiis szálltam.Megvárta míg beérek legalább is szerintem,mert engem figyelt a kocsiból míg be nem értem a házba.Köszöntem anyuéknak és bocsánatot kértem tőlük,hogy késtem egy nagyon picit.Nem haragudtak szerencsémre és Key.re is.Gyorsan megvacsiztam és elmentem letsolni majd fogatmosni.Még jóéjszakát kívántam anyuéknak az emeletről és bújtam is az ágyba.
10 perc alatt elaludtam.







Hát nem igazán sikerült ez sem valami eseménydúsra de...most ez van nézzétek el nekem.ma gyakorlaton voltra és hullva vagyok.<3

Féltékenység....

*Reggel*

Key-el álmodtam.Most később sikerült csak felkelnem.Teljesen elkalandoztam az álmom miatt.A telefonom rezgésére riadtam fel.Apa hívott remélve,hogy nem felejtetettem el időben felkelni.-most az egyszer örültem neki.Szinte kapkodnom kellett,hogy sikerüljön megreggeliznem,felöltöznöm és sminkelnem is.Végül is időben elkészültem,de így is futnom kellett a suliba.Épp hogy beértem a tanár előtt.Azonnal leültem abba a padba ahol Key ült.Mikor helyet foglaltam Key-nek első dolga az volt,hogy a fülembe suttogva megkérdezze ráérek-e délután.-mert el szeretne vinni valahová.
-Nos ha Seung Rin & Key is befejezték akkor kezdhetjük az órát?-hallottam meg Miss Cheng tanár nő hangját a hátam mögül.Mondanom sem kell,hogy mekkorát ugrottam ültömben.Key bezzeg milyen jól mulatott rajtam.De nem bántam hisz én is jól szórakoztam.Miután vége lett a történetesen matek órának Key segített összepakolni és a derekamat átölelve terelgetett az ajtó felé.A többi lány már csak a nézésével is ölni tudott volna.Ez nagyon tetszett!
Az egész délutánt Key-el töltöttem.Közölte velem,hogy szeretne elvinni vacsizni persze csak akkor ha az ősök is beleegyeznek.Nagy nehezen de sikerült elintéznem.
-Akkor 7-kor küldök egy futárt a ruháddal és 8-kor érted jövök!

Ruha?Milyen ruha?Nem volt sok időm ezen agyalni hisz azonnal elrepült az a kis idő is és már csengettek.Ezzel jelezve,hogy végre ajtót kéne nyitnom....
Egy egész világos kék combig érő kék ruhát kaptam a hozzá illő cipővel együtt.Elállt a lélegzetem is.Találtam mellette egy cetlit is:

-Ahogy megláttam ezt a ruhát azonnal rád gondoltam kérlek vedd fel.Kamsa...
                  Key<3

A ruha

Fél 8-ra lettem kész,sminkkel és mindennel együtt.Key pontos volt.Egy étterembe vitt 4 sarokkal odébb de kocsival jött értem.Nagyon udvarias volt.Bár lefogadom,hogy sejtette,hogy anyuék figyelik.Vacsi közben felcsendült egy lassúzós szám.Key közel hajolva,felkért .Olyan óvatosan ért hozzám,mintha bármelyik pillanatban kámforrá válhattam volna.Tánc közben a vállára hajtottam a fejem ő pedig közelebb húzott magához.Nagyon örültem de közben zavarba is hozott a hozzátartozó mosollyal.Mikor vége volt a zenének,megköszönte és egy puszit nyomott a homlokomra.Na itt volt az a pont,hogy már nem bírtam rá nézni mert annyira rózsa piros volt az arcom.De az ővé is.Key fizetett és lassan elindultunk haza.Sétáltunk.Nem bántam,hogy nem kocsival mentünk vissza,mert így legalább több időt tölhetek vele.-Gondoltam.Út közben arról beszélgettünk hová szeretnénk tovább tanulni és az további képzeletbeli terveinkről.Bánatomra hamarabb elértünk a házunkig,mint reméltem volna.Már befelé indultam.mikor hirtelen szembefordított magával és megcsókolt.Nagyon meglepődtem a szemem is nyitva maradt,de amint feleszméltem már viszonoztam is a csókot.Nyelve sürgetve hívta táncba az enyémet.
-Szeretlek és szeretném ha a barátnőm lennél.-nézett rám azzal az ellenállhattalan pillantásával.Elkápráztatott már csak azzal is hogy beszélt nem hogy még megkért,hogy legyek a barátnője.
-Iiiigen.-Dadogtam.
Búcsúzóul megölelt és adott egy jóéjt puszit a számra aztán haza indult.Sokáig néztem utána.
Majd bementem a házba.Anyuék már fürödtek és megcsinálták már a tízóraimat is.Én is a fürdő felé vettem az irányt.Bent voltam kb 30 percet.Többit mint hittem.Átmentem a szobámba és ágyba bújtam.Nem kellett sok idő hogy álomtalan mélységbe zuhanjak.



Bocsánat de többre nem tellett.Vélemééééééééééényt<3

Folyt...

Olyan erővel húzott vissza,hogy szinte megszédültem.Az arcunk csak pár centire volt egymástól.Teljesen elpirultam.Ő is észrevette és megkérdezte
-Zavarba hozlak?
-Nem.-füllentettem.
Észre sem vettem,hogy a másik keze a derekamon van amíg el nem vette onnan és egy lépéssel hátrébb nem állt.Beletelt egy kis időbe mire észbe kaptam.Nem tudom mennyi ideig állhattunk így de azt kívántam bárcsak örökké tartana ez a perc.Gondolat menetemet az zökkentette ki,hogy megkérdezte:
-Merre mész?
-Haza.-válaszoltam.És te?
Én is:)Merre laksz?
A szívem majd nem kiugrott a helyéről mikor feltette nekem ezt a kérdést..Agyam egy lépéssel 'előttem'járt és már tovább szőtte a fonalat."-Biztos haza akar kísérni' gondoltam magamban.De azonnal el is vetettem az ötletet:Ugyan már úgy sem vagy az esete.-jött a kis hangocska belülről.
-A sarkon balra,mivel az utca nevét még nem ismertem így csak ennyit tettem hozzá.
-Elkísérhetlek?
Persze:)Kb 10 perc séta után megálltunk a házunk előtt.Megköszöntem Key-nek,hogy haza kísért és a segítségét is.Amikor beléptem a küszöbön anyu szikrázó arccal köszöntött.
-Ki volt ez a helyes fiú?-és azonnal megrohamozott a többi kérdésével.
Én csak mosolyogtam rajta egyet és bementem a konyhába az asztalhoz amit apu közben már megterített.Nem sokkal később felmentem a szobámba és elkezdtem megrendelni a tankönyveimet a lista alapján.Később Key átjött amit egy hatalmas mosollyal díjaztam felé ugyanis ezt nem beszéltük meg de nem bántam.Estig nálunk maradt,apa és anya meghívták őt,hogy vacsorázzon velünk.
*Vacsi közben*
Evés közben "véletlen"hozzáért a combomhoz.
Teszem hozzá miután haza értem át is öltöztem rögtön ami egyébként nem volt szokásom.Egy rövid nadrágot vettem fel egy váll pántos fehér,kicsit dekoltált feszülős felsővel.Ahogy újra hozzám ért kirázott tőle a hideg amit ős is észre vett.Nem az a cuki mosoly volt hanem láttam benne a vágyat ami egyszerre tetszett és amitől meg is rémültem egyben.Azután felmentem a szobámba lehoztam a fent maradt cuccait.Kikísértem,megölelt amitől ismét zavarba jöttem majd búcsút intett.Fültől fülig érő mosollyal csuktam be magam mögött az ajtót.Megpróbáltam felsurranni az emeletre a szobámba.-Sikertelenül.Apa oda jött hozzám megölelt adott a homlokomra egy puszit és azt mondta:
-egész jó,de ne bízd el magad.
Ezután felmentem letusoltam,fogat mostam és átgondoltam a mai napot.Reméltem,hogy nem értem félre ezeket az apró jeleket.Már előre örültem,hogy holnap van suli.





Hát nem hiszem hogy sokkal tartalmasabb lett kérlek ha erre tévedsz írj hozzá véleményt sokat segítene nekem úgy érzem. <3

Az első nap...

*Másnap*

Reggel 6-kor ébresztett a telefonom,ugyanis mindig ilyen korán kelek,hogy legyen időm gépezni.Mikor lementem,anya és apa már elmentek dolgozni amit nagyon furcsálltam,de különösebben nem érdekelt.Csináltam magamnak egy pirítóst és a hűtőből kivettem azt az egy doboz narancslét amit akkor találtam.Utána elmentem fogat mosni,felöltözni és sminkelni.Egy cső farmert vettem fel egy fehér vékony,kicsit átlátszó hosszú ujjú felsővel és valami boleró féleséggel.Enyhe sminket raktam fel mindössze egy kis szempilla spirált és szem ceruzával emeltem ki a szemem.Majd felvettem a felsőmhöz leginkább illő cipőt.Nem vittem magammal semmit egy tollon és egy füzeten kívül.Könnyen eltaláltam a suliba hisz a házunktól nem volt olyan messze(Bárcsak eltévedhettem volna).Viszont ahogy beértem az osztályba eszembe jutott hogy csak angolul tudok amit ők még csak most tanulnak.Így hát a lehető leggyorsabban és legkönnyebben túl akartam esni a bemutatkozáson ami sikerült is.Megmosolyogtak az igaz de mindenki kedvesen fogadott.Kivéve az a srác aki mellé a tanár nő leültetett.Úgy húzódott el mellőlem a pad másik felébe mintha leprás lennék vagy valami hasonló.Nem sokkal az óra vége előtt eszembe jutott hogy jobban megnézzek azt aki mellett ülök.A stílusa nagyon tetszett és igen helyes volt csak ne lenne velem annyira undok,hisz még a nevét sem tudom.
*Pár nappal később*

Mintha kicserélték volna...Rám mosolygott és bemutatkozott.
-Szia.Kim Kibum vagyok.-de hívj csak Key-nek.
Istenem de édes mosolya van*-*.Mivel tudta,hogy új vagyok ezért megkérdezte nem kell-e segítség a nyelv tanulásban illetve a tananyag felzárkózásában.Természetesen elfogadtam.Kicsöngettek az utolsó órámról is.Ekkor volt fél 3.Ahogy mentem haza egy ismerő alak kezdett a szemem előtt kibontakozni.Nem más volt mint Key.Azt vettem észre hogy a szívem gyorsabban kezdett el verni amint kimondtam magamban a nevét és a gyomromban pillangók repestek.Egyáltalán nem értettem magam.Az lehetelten,hogy belezúgtam volna.Hisz az osztály társam?!
Gondolat menetemből az zökkentett ki,hogy odaértem mellé.Próbáltam úgy elmenni mellette,mintha észre se venném,hogy ő az.Mikor azt hittem már sikerült akkor egy kéz rántott vissza.

Bemutatkozás

Hol is kezdjem?Kezdem az elején:)Kwon Seung Rin-nek hívnak 17 éves vagyok,harmad éves egy egészségügyi iskolában.A szüleim nem rég döntöttek úgy,hogy elköltözünk még hozzá Koreába azon belül is Seoul-ba.Mindig is ki akartam költözni,de mégsem akartam itt hagyni semmit így hát nem igazán repestem az örömtől.

Egy új élet küszöbén...

Az út hosszú volt,de szinte végig aludtam az egészet és persze durciztam is....
Miután leszállt a gépünk már kerestük is a csomagjainkat.*Apuék már hamarabb kaptak itt állást,mielőtt szóltak volna hogy ideköltözünk*Azután fogtunk egy taxit.Mikor megálltunk,nem akartam hinni a szememnek.Egy 2 emeletes magánház előtt parkoltunk le.Mire feleszméltem már a "szobámban"találtam magam az összes csomagommal együtt.10 perc álldogalás után úgy döntöttem hogy bírtokba veszem és felragasztom a kedvenc posztereimet a SHINee.ről és a kedvenc bandáimról.

A szobám :)

Nem sokkal később már anyu kiabált fel,hogy:Kicsim vacsoraaaa!
Ahogy leértem hirtelen olyan meghitt és dejavu érzesem lett egyszerre mint ha már évek óta élnénk itt.A konyhába érve lecsüccsentem e legelső székre és apa ott közöltem velem a második "rossz" hírt.

A konyha

Már be vagy íratva egy nagyon jó hírű iskolába,magántanárral veszel még plus nyelvleckéket(hogy megértsd az órán hallottakat)...ja és ma feküdj le korán mert holnap kezdesz.Anyuval egyaránt ledöbbentünk hogy apu ezt egyszuszra kimondta.Utána megvacsoráztam majd felmentem a szobámba,kicsomagoltam a számomra szükséges dolgokat és elmentem fürdeni később fogatmosni.Nagyon jól esett a forró víz egy ilyen izgalmakkal teli nap után.Mikor végeztem visszatotgyogtam a szobámba lekiabáltam anyuéknak,hogy: Jó Éjszakát! és már ágyba is bújtam.Szorongva és sokára sikrült csak elaludnom hisz nagyon féltem a holnapi naptól.